Idén nem volt igazi tél, így a tavasz is zöldebben, érettebben köszöntött be, mint ahogy vártuk. Szinte nyárelői meleg és vidám napsütés keretezte a napokat. Még ezt a pénteket is, amikor indulni terveztünk. Egész héten fújt a hüvős szél, de péntekre, mintha elnyugodott volna kissé, nem bántotta az utazni vágyókat.
Célunk 2 részre osztva lejutni szülővárosomon is túl, oda hol a kismalac túr :-) meglepni szüléimet. Ezt minél gyorsabban téve meg, a tekerhető részeken, és kicsit barangolni a vadabb eldugottabb helyeken…
Utunk így a Csepel-szigeten keresztül vezetett, gátakon hasítva, szált a pehely mindenfelé…. míg csak Lórévnél át nem keltünk a Dunán.
A gáton vezet utunk Lórévre.
Ráckeve-Újhegy, zsákfalu, amely igencsak megfogta a falusi vadromantikára vágyó lelkem. Ez már túl van Tökölön, ahol rabságban senyved a sok nehéz sorsú, rossz útra tévedt fiatal férfi… ahol a szögesdrótok nem adnak sok tért az álmoknak, vágyaknak… a valóság pedig szabályokkal teli nehéz élet, amelyet nem mindenki választ magáénak a rablott szabadság helyett…
A Zichy-kápolna Lóréven
Autók alig jöttek utánunk, a Baltikumban tett kalandozásaink jutottak eszünkbe, az út és az erdő és vad virágok együttes látványa miatt.
A kerékpár túrázásnak van egy olyan előnyös tulajdonsága, hogy az ember gyorsabban halad, mint gyalog, azonban elkezdi azt érezni hogy teljesen szabad és független. A Povi burgerek lenyelése után, a kompra várakozva, szinte nem akarództunk tovább menni. Az állítsátok meg az időt érzés mindent elsöprő vágya töltött meg minket.
A Duna túloldalán Adony vár minket.
De nem lehet. Szállásunk stabilizálva Dunaújvárosban a régen látott rokonnál, így menni kell, nincs most sátrazás.
Adonyba érkezve a szőlő hegyek lábainál hirtelen elkanyarodunk… Nem véletlen nem nyilatkoztam az útitervről senkinek sem… A Povi kalandokat nem lehet térképizálni! :-)
A letérünk a főutakról, és bevetjük magunkat a dózerra című fejezet kezdődik. Löszfalakba vájt kis füldutak, gyermekkorom Aranyosgadányát ídézi. Apró szőlőhegyi házak, ahol nehéz eldönteni hol laknak állandóan, hol laknak csak ideiglenesen. Végül egy tündér tanyához érkezünk. A pince előtere gyönyörűen kiépítve, apró patak a kerten végighúzódva lubickoló vadkacsákkal, a háttérben pedig zöld lugas. Ház nincs is, mégis magával ragad minket a látvány. Ábrándozásunkat csupán az M6-os zajos, alig 1km-re fekvő közelsége töri meg…
A még éppen csak lemenni készülő napfénye bearanyozza Dunaújváros kertes részét. Mindenki vígan sürgölődik az apró meseházikók udvarának rendezgetésével.
Esténk jól sikerül, majd korán hajnali 5.15-kor indulunk tovább a 6-oson. Olyan ritkás a forgalom a Húsvétra való tekintettel, hogy maradunk még 40 km-t és csak később, Tolnánál térünk le róla.
A 6-os út monotóniáját ahol megtöri 1-1 út menti falucskán való áthaladás, ott inkább azt választjuk. Így betérünk Paksra is, ahol a hideg hűvös szél egy reggeli meleget árasztó pékséget fúj elibénk. Én még fel sem ocsúdok, Povi már bent is van, és hatalmas csokis és sajtos croissantokkal hív egy reggeli kis pihenőre.
A meleg péksüti kis életet lehel gémberedett végtagjainkba. Felhúzunk minden nálunk lévő ruhadarabot, mert sport, mozgás ide vagy oda, a gyors tekerés ellenére a néha elkezdődő esőcsepergés, a hideg szél, és az emigrációba vonuló felhők között csak néha ki-kibukkanó napsütés nem elég a testünk felmelegítésére.
Szekszárd után hamarosan bevesszük magunkat a hegyek közé, kis szint emelkedés, megérkezünk sváb föld sűrűjébe. Egy régi családi alapítású kápolna mellől nagyon szép panoráma tárul elénk: Sárköz.
A Mauer-kápolna a szőlőhegy tetején.
Szép kis magyarországunk. Ma szinte egybe olvad már minden szokásrendszer… de hajdanán… ez még más volt! :)
Sorba szeljük a falucskákat. Mind közül talán Szálka a legszebb. Szépen felújított parasztházak, lüktető élet, halastó, egy hegyoldalnyi szürkemarha :-)
A Szálkai-tó.
Itt tovább tekerünk Mőcsénynek, majd a keskeny aszfaltúton tovább Zsibrikig, ami igazán vad romantikus. Nem járjuk be az egész falut egyszer sem, de a hangulata átjön az itteni életnek.
Itt megint elered az eső, ahol egy csoport szürkegém és nagykócsag társaságában felülünk a szomszédos magaslesre. Errefelé tetőt is raknak a magas lesre, így amíg üzemanyagot töltünk hamar üresedő gyomrunkba, remek védelmet jelent számunkra az apró tető.
Zsibrik és Ófalu között.
Az eső eláll, és folytathatjuk utunkat!
A sártenger kikerülhető, az apró tó, apró lankák, termetes fák nyugodt, békés hangulatot árasztanak. Béke van. Nyugalom van. Élet van. Derű van. Szeretet van. Ilyen lehetett a régi embereknek, amikor még több alkalom volt a természettel való együttélésre, az iparosodás civilizációs ártalmai helyett.
Következő célunk: Ófalu. Itt a szokásos sváb rendezettség, tisztaság bújik meg a Mecsek szívében. Ezt nem annyira vágyom elhagyni, részben mert esik az eső, és a nyálas szürke idő elveszi a kedvem a tekeréstől, másrészt pedig meredek emelkedőn keresztül vezet az út a Mecsek gerincére, amit bár nehezebb kimászni, mégis praktikusabb mint, legurulni Mecseknádasdnak, és onnét újra fel.
Ófalu után a hegygerincen.
Az erdei út pedig mindig szebb! :-) Legalább is számunkra :-)
Az apátvarasdi bekötőnél kérésemre nem választjuk a régi 6-ost, elég a fenék rázatásból, de Pécsváradnál ugyanígy ez vár ránk. Még mindig van két emelkedő,amire az ember az autósközlekedés során könnyen elfeledkezik.
Nem úgy kerékpárral. Mászni kell, tekerni kell, közben pedig születnek az új tervek, Dombay-tó később, várnézés, kirándulás a Zengőre - ezek már a gyermekes programok.
Ezeken töprengve érünk el Pécsre, ahol elég erőt nyerünk végül a kedvenc Nagybácsi meglátogatására.
Ott mivel megtudják hogy meglepetésként érkezünk, gyorsan megtöltik a gyomrunk, megitatnak minket… és egy órával később alig akaródzva újra nyeregbe szállunk.
Ez a leghosszabb óra. Szerencsére már végig sík, de alig megyünk hússzal. Mindketten a végét járjunk. Ekkor már elcsiripelték a madarak, hogy érkezünk, így nem csak a hatalmasra tárt régi barna kapu vár minket, hanem megannyi meleg és szerető szív is.
Az esti húsvéti szertartást éppen elkapjuk, így kivételesen bár nem a hegyek között töltöm külhonban a Húsvétot, mégis elég katartikusra sikerül!:)
Szívünkben béke, szeretet, vasárnap este pedig már érezzük, hogy lassan újra tekerhetnénk!:)
Specifikumok:
-
defekt egy sem
-
az esti sátrazás hiányzik, bár így azért gyorsabban tudtunk haladni
-
szivacsos nadrág nélkül többé soha!:)
Teve
2014. Húsvét
