2009. augusztus
Ha az ember északnak indul útra Magyarországról, akkor előbb-utóbb belebotlik a Kárpátok vonulatába, amit bizony meg kell mászni, ha a túloldalon van az úticél. Mi a Keleti-Beszkidek területén értük el a Kárpátokat, a főgerinc egyben a szlovák-lengyel államhatár. Nincs túl sok átkelési lehetőség, a legalacsonyabbat, a Duklai-hágót (502 m) kapásból kizártuk, a vélhetően nagyobb autóforgalma miatt (ezen megy keresztül az E371-es út). Tőle keletre még két kisebb határátkelőhely (a Nagycserkészi- és a Palotai-hágó) található, de egyik sem volt igazán szimpatikus.
Mi valami vadabb dologra vágytunk! :-)
Almafák között a Chiroca völgyében
A szlovák katonai térképeket böngészve vettem észre a 801 m magas Orosz-hágót. A hágó megközelítése nagyon tetszett, mivel a Starina-víztározótól forgalomtól lezárt aszfaltúton tekerhettünk, majd az utolsó szakaszon, a Chiroca völgyét elhagyva, több, mint 200 m szintet legyőzve, talajút szerpentinezett fel a hágóra. Na, ez már izgalmasabban hangzott! Lelkesedésünket még tetézte, hogy itt sosem volt hivatalos határátkelőhely, így végre kihasználhattuk a schengeni szerződés egyik igazi előnyét, és "zöld" határon át gurulhattunk be Lengyelországba!
Ez a talajút visz föl a hágóba
Nagyon örültünk, hogy erre jöttünk, és egyáltalán nem bántuk meg, hogy a legnehezebb hágót választottuk. A bringatúrázás ugyanis számunkra arról (is) szól, hogy olyan helyekre juthatunk el, ahová autóval, vagy motorkerékpárral nem lehet.
Povi Lengyelországban, Teve még Szlovákiában :-)
Az Orosz-hágó és környéke térképen