Augusztus 8.
A túrát a tervek szerint Belgrádban akartuk kezdeni, hogy spóroljuk vele 370 (Budapestről), vagy 220 km (a magyar-szerb határtól) tekerést. Sajnos hamar kiderült számunkra, hogy a Budapest-Belgrád járaton nem szabad kerékpárt szállítani, noha az ELVIRA a 10.05-kor induló Ivo Andric nevű nemzetközi gyors mellett nem tünteni fel az áthúzott kerékpár piktogramot. Mi azonban nem akartunk lemondani a tervünkről, nem akarunk a MÁV fafejűsége miatt plusz két napot bringázni az Alföld vajdasági részén, minél hamarabb el akartuk érni a hegyeket, és a távoli, ismeretlen helyeket. Tehát valahogy csak föl kéne tenni azt a bicajt a vonatra! :-)
A vonatosszeallitas.hu oldal alapján tudtuk előre, hogy az Ivo Andric nemzetközin két darab fülkés vagon lesz Kelebiától, tehát se büfékocsi, se hálókocsi, se egyéb olyan nehezítő körülmény nem lesz, ami esetleg meggátolhatná a kerékpár szállítását; hiszen a tandemet csak a legelső, vagy legutolsó peronon tudjuk szállítani, pedálokat leszerelve, és kormányokat elforgatva.
Bringánk a nemzentközi gyorson
Azt nem mertük megkockáztatni, hogy a Keleti pu.-n lepakoltassák velünk a bicajt a nemzetköziről, ezért inkább egy kis furfanghoz folyamodtunk: a magyar-szerb határig (Kelebiáig) az eggyel előbbi, két órával korábban induló belföldi vonattal mentünk le, amin nagy férőhelyes, "marhavagon" típusú bringaszállító van, tehát tudtuk, hogy stresszmentes utazás vár ránk. Kelebiától aztán fölültünk a bicajra, és áttekertünk a 20 km-nyire lévő Szabadkára, ahonnét három óra múlva indult tovább a Pestről 10-kor induló nemzetközi gyors. Azt tudtuk, hogy Szabadkán mozdonyt cserélnek, és itt váltja egymást a magyar és a szerb kalauz is, tehát így csak egy emberrel kell majd "alkudoznunk".
Kerékpárjegyet Szabadkán se adtak, de azért mi felraktuk a vonatra a bringát. A kalauz látta, de nem szólt, majd mikor mindenki felszállt, és elindult a vonat, kezdődött a játszma:
- Mit csinálunk, kerékpárt tilos szállítani... (tettetett haraggal)
- Igen, de egyiken sem lehet, nekünk meg el kell jutnunk Belgrádba...
- Tekerjünk le - volt a gúnyos válasz, mire a bevetjük a titkos jelszót: - Nem tudnánk megoldani valahogy?
Hát persze hogy igen! :-) És innentől egyenes az út Belgrádba - kevés alkudozás után az út végén 600 dínárt (~1800 Ft) kellett fizetnünk a bicajért, amit ugyan kicsit soknak tartottunk (a személyjegy fejenként 560 dinár volt), de úgy gondoltuk, ha nem kezdünk el pofátlanul alkudozni, talán nagyobb eséllyel utazhatnak majd a sorstársaink is kerékpárral, ha a kalauz tudja, hogy az jó bevételt jelent számára.
